AKCIÓ az Alexandrában! Ez a kép fogadott, mikor
suliba menet elhaladtam a könyvesbolt mellett. Pár napig gondolkodtam is rajta,
hogy csak be kéne menni, csak be kéne menni, és úgy a negyedik nap el is
határoztam magam, hogy betérek és megnézem, mi az a rettenetes akció, ami
minden kirakat mögül lóbetűkkel hirdeti, hogy szinte ingyen vágják hozzád a
könyveket.
Nem voltam túlzottan érdeklődő a, hiszen az efféle
KINYOMOM A SZEMED KÖCSÖG, HOGY FELFOGD ITTEN AKCIÓ VAN-E!!! felhívások iránt
sosem mutattam különösebb érdeklődést.
Na, mindegy. Ráértem. Bementem.
Egyből a következő jutott az eszembe: bassza meg, itten
van köny-E, sok-E.
Tényleg sok volt, így aztán elkezdtem szépen,
komótosan - a bolti eladó lány stírölése által – átböngészni, hogy mik is
vannak itt valójában.
Így akadtam rá a Napok házára végül.
Korábban sosem olvastam sci-fit, de miután
elolvastam a vaskos, 600 oldalas könyv hátsó borítóját, egyből kedvet kaptam
hozzá. (Itt megjegyezném, hogy akinek megjönne a kedve ehhez a könyvhöz, még
véletlenül se olvassa el a hátsó részen található ajánlóját, mert olvasás
közben úgy érezheti, hogy tudja, mi fog következni.)
Így miután kifizettem az érte járó 50%-os árat,
boldogan loholtam haza, - mint egy kiskutya, miután több napig tartó
pocakfájdalom után végre megkönnyebbül -hogy neki is ugorjak.
Azt kell mondjam, az eddigi legérdekesebb/legérdekfeszítőbb
történet volt, amit eddig olvastam.
A történet valahol ott kezdődik, mikor Abigail
Gentian 6 millió évvel korábban úgy dönt, hogy 1000 klónt készített magából,
hogy azokat a galaxist keresztbe-kasul bejárják és hatalmas tudásra tegyenek
szert, hogy aztán bizonyos időközönként ismét találkozzanak és megosszák
egymással a szerzett információkat és tapasztalatokat, hogy ezáltal is
bölcsebbek legyenek.
A cselekménybe mi ott lépünk be, mikor a soron
következő találkozás hamarosan elkezdődik.
Két főszereplőnknek, Campionnak és Purslanennek, a
két klónnak, el kell jutnia az újabb találkozás helyszínére, de előtte még
tesznek egy kis kitérőt, ami az idejükből telik.
Idő – itt kibontanám kicsit a történet fő erősségét.
A könyv hihetetlen távlatokban gondolkodik az időt és teret illetően. Mivel
űroperáról van szó, ugye szinte természetesen elfogadjuk, hogy a csillagközi
térben, ahol az ilyen jellegű történetek is játszódnak, hatalmasak távolságok
vannak, és ehhez hatalmas időintervallumok is társulnak.
Na, de itt… Egyszerűen félelmetesen nagyon ezek a
távolságok. Hihetetlen jól vannak ábrázolva a számunkra felfoghatatlan adatok,
mégis ezeket szemlélve, és ezeken keresztül lépve mi magunk is megértjük a
világunk valóságát, és valamelyes – ha csak kis mértékben is – de felfoghatjuk,
hogy még egy homokszemnél is kisebbek vagyunk a világmindenségben.
Ott, ahol egy-egy út több tízezer évig tart, és még
a fénysebesség is szinte csigalassúságúnak tűnik, ott meglehetősen egyedül érzi
magát az ember (a legtöbbünknek, mint nekem is, elsőre egy kis Star Warsos téma
jutott eszembe, de itt a maga valóságában van ábrázolva a világ, és nem
tehetünk meg csak úgy egy-egy utat pár nap alatt fénysebességgel, mint Han Solo
– ennek pont a fordítottját látjuk).
Ugye, a klónoknak ez az egyik fő sajátossága, hogy évmilliók
óta életben vannak, és képesek elviselni a rájuk nehezedő hatalmas magányt.
A könyv olvasása közben szinte felértékelődik a
világegyetemről alkotott kép, és úgy jelenik meg, mint még soha előtte
bármikor.
A sci-fi történetek hihetőségéhez mindig is
hozzátartozott, hogy a lehető legalaposabban írják le a körülöttünk lévő
világot, amihez a fizika meglehetősen komplikált szabályai is hozzátartoznak.
Egy ilyen vállalkozáshoz persze nagyon alapos kutatói munka, és szinte
megrögzött elszántság szükséges. Hála Istennek!
Milyen jó, hogy az író, Alastair Reynold vette
ezekre a fáradságot, mert így egy meglehetősen összetett, és hihető világot
sikerült alkotnia, ami a történet időtlenségében nagyon erősen hat.
Mégis mi lehet a legnagyobb veszélye, ha valaki már
6 millió éve létezik és járja a galaxist? A választ könnyen ki lehet találni:
hogy ne halljon meg. Azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. Ennél sokkal
komplexebb válaszokat kapunk a történettől, és komoly, a létezést érintő
filozófiai kérdéseket is felvet a történet, amit meglehetősen jól, szinte az
olvasóra bízva a nagy részét, hogy fejtse meg az ilyen hosszan tartó létezés
értelmét. Nekünk ki van taposva egy ösvény, amit magunknak kell végig járni, és
ha ügyesek vagyunk, és figyelünk, akkor megtalálhatja benne mindenki a maga
válaszát.
Zárásképpen én bátran ajánlanám mindenkinek, akit
csak kicsit is érdekel az a világegyetem, amiben benne él, és jobban meg
szeretné ismerni, valamint elmerülne egy izgalmas történetben, ami
tulajdonképpen ez is.
- C. J. DeWitt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése