A történet helyenként brutális cselekményt, túlfűtött szexualitást, illetve tudatmódosító szerek megjelenését tartalmazza, így csak erős idegzettel rendelkező felnőtt olvasóknak ajánlott.
Első fejezet
Faith az ágyon feküdt, és üres
tekintettel a plafont bámulta. a gondolatai messze jártak. Egy tükörben nézegette
magát, ami a plafonra volt szerelve, hogy milyen célból, abba inkább nem mert
belegondolni. Csak Jenna tudta volna megmondani, hogy miért rakott egy tükröt a
plafonra. Azt tudta, hogy legjobb barátnője szerette a férfihátsókat nézegetni,
és előszeretettel fel is hozta őket a lakására, de Faithnek inkább nem volt
kedve összerakni magában a gondolatmenetet. Inkább a tükörben lévő képmására
meredt: 19 éves, fiatal lány, barna, hosszú hajjal, ami fényesen csillogott, és
összhangot alkotott a szintén ugyanilyen színű szemével. Az arcvonásai vékonyak
voltak, nem volt semmilyen különösebb problémája önmagával, mindig is meg volt
elégedve mindenével (már amit a „gyárban” kapott).
Egyedül csak egy dolog zavarta igazán, az orrán az a néhány szeplő.
amióta az eszét tudta, mindig is ott voltak. Korábban sokan mondták neki, hogy szexi, de ő máig nem tudott velük kibékülni. Be kell ismerni, hogy a legtöbb lányt nagyobb problémák foglalkoztatják, mint pár szeplő. De mégis, elvégre ő is csak nőből van! Az a feladata, hogy élete végéig elégedetlen legyen magával.
Egy lámpa vörös fénye átderengett a baldachinos ágy ágyfüggönyén, így még jobban kihangsúlyozva a szemén lévő sötét karikákat. Nem volt kedve alaposabban szemügyre venni őket, ezért az oldalára fordult. A mámor, amit érzett, már múlóban volt. Ránézett Jennára, aki mellette feküdt az ágyon. Ő még mindig kábult állapotban volt.
Ez jellemző rá: mindig több anyagot vett be, mint amit kéne. A kokain, amit szereztek, egy új dílertől jött. Ingyen jutottak hozzá, ez még csak a „rászoktatás” időszaka volt. Mikor felbukkan egy új díler a piacon, akkor ingyen anyagot oszt szét, hogy a vásárlók kipróbálják a hatását, és ha tetszik nekik, akkor legközelebb is nála vásárolnak.
A mostani viszont erősebb volt, mint amit megszoktak. Nem csoda, hogy mindketten rendesen kiütötték magukat tőle.
– Jenna! – Faith megrázta a lányt, de ő csak nyöszörgött. Hajának szőke fürtjei táncoltak a vállán, miközben próbálta ébresztgetni. – Jenna, kelj fel!
A lány lassan feleszmélt a bódult állapotából. A körülbelül félórás hatás már múlóban volt. Hihetetlen, de barátnője egyszerűen sosem tudott mértéket tartani, már ha a drogfogyasztásban egyáltalán lehet mértéket tartani.
– Mi van? – kérdezte Jenna félig-meddig még kábultan.
– Indulni kéne. Te akartál annyira menni, nem?
– Uhh, tényleg, el is felejtettem, annyira kikészültem tőle.
Jenna kipattant az ágyból. ha bulizásról van szó, akkor nem ismert határokat.
Faithnek tetszett barátnője stílusa, bár szerinte egy kicsit vadóc volt. Egy buliban ismerkedtek meg, de ezek után mégis ki hitte volna?
Faith is kimászott az ágyból. Könnyed léptekkel szelte át a szobát. A lába alatt vastag szőnyeg terült el, amitől akár hangtalan léptekkel is suhanhatott, de itt ilyenre nem volt szükség. Jenna már a fürdőszobában volt, és elkezdte a végeláthatatlannak tűnő „tükrözését”, ami annyit jelent, hogy addig nem is jön ki, amíg arcának minden egyes négyzetmilliméterét ki nem sminkelte.
Faith addig a szoba túlsó végébe, a ruhásszekrényhez ment, hogy átöltözzön, és felvette egyik bulizáshoz használt ruháját: egy egyrészes lila ruhát, alján fodrokkal, ami pont a térdéig ért. Úgy gondolta, hogy ez tökéletes lesz az estéhez. Már előtte eltökélte, hogy ma felszed egy srácot. A legtöbben azt mondanák rá, hogy ribanc, de ez nem zavarta. Sokan megvetették a viselkedéséért, de mostanra eljutott odáig, hogy ne figyeljen fel a sértésekre. Az alapján ítélték, amit kívülről láttak belőle, viszont senki nem látott bele a fejébe. Nem tudták, hogy mit élt át, és miért csinálja.
Egy apró kiskutya szaladt oda hozzá a nappaliból, és éles ugatással jelezte, hogy szeretné, ha már vele is foglalkoznának. Faith sosem szerette a bolhafing méretű kutyákat, Jenna viszont odáig volt értük.
Így hát ő is kénytelen volt eltűrni. Most kitartóan ugrált, hogy végre simogassa meg a hasát, majd miután a terve csődbe ment, felugrott a lábára, és a faji különbségekre ügyet sem vetve, a lehető legnagyobb örömmel próbálta áttörni ezt a falat.
– Nyughass! – szólt rá a hiperaktív ebre, majd lerázta a lábáról.
Faith lehuppant az ágyba. Jenna még egy darabig nem fog előjönni. Hátradőlt, és behunyta a szemét. A kokain hatása már elmúlt.
Nem volt valami jó érzés: depresszió és negatív gondolatok. Ez jellemzi, ha már kiment belőle. Nem először élte át az „élményt”. Ismét a szülei jutottak az eszébe.
Ez nem lehet igaz!
A régi veszekedések és ordítások most ismét a fülében csengtek.
– Sehova nem mehetsz! – kiabált vele az apja. – Nem engedem, hogy a lányom lezülljön, és egy ilyen… ilyen legyen.
– Egy ilyen mi? – kérdezte ingerülten Faith, azonban mielőtt választ kaphatott volna, sarkon fordult, és kirohant az éjszakába.
Minden azzal kezdődött, hogy ő volt a „jó kislány”. És ez valóban így is volt. Egész életében csak másoknak akart megfelelni. tanult, tanult és tanult. Apja szerette volna, ha azt a pályát választja, amit ő is: a betegek gyógyítását. Faitht vonzotta is a gondolat, csak az volt a baj, hogy a gondolat nem vonzotta őt. Egész elemi és középiskolában csak egy cél vezérelte, hogy apját követni tudja, és ő legyen a családi következő generációs orvos. Az apja, a nagyapja és az ő apja is orvosok voltak, hát neki sem volt más választása. irigykedve nézte végig, ahogy a körülötte lévő fiatalok elsőnek vetik bele magukat az éjszakai életbe, ahogy elsőnek isszák meg az első sörüket, csak azért, hogy negyedórával később kihányják azt. Csapatokba verődnek és baráti köröket alakítanak ki, átjárnak egymáshoz és megbeszélik a problémáikat. Mindezeket Faith is szerette volna, de sosem volt rá lehetősége, mert valakinek el kellett játszania a „jó kislány” szerepét, az osztály mintadiákját. Emiatt elég sok sértést is kapott, amelyeket nagyjából sikerült eleresztenie a füle mellett. Így telt hát neki az egész középiskola. Folyamatos félelemben, vágyakozásokkal és megfelelési kényszerrel.
Aztán jött a továbbtanulás. Az a rohadt egyetem! Minden, amit szeretett volna, minden, amiért küzdött, egy szempillantás alatt elveszett. a szikrázó és boldog napon érkezett levél mindent lerombolt benne. Az elutasítás, hogy nem vették fel, még mindig tőrként hatolt belé. amiért olyan sokat dolgozott és nélkülözött, most semmivé lett. Céltalanul és csalódottan vette tudomásul a keserű igazságot, hogy nincs szükségük rá.
A csalódás és harag keveréke, amit akkor érzett, még mindig tisztán élt benne. Elege lett a „jó kislány”-szerepből, elege lett a képmutatásból, csak azokat az éveket szeretné visszakapni, amelyeket elvettek tőle.
Egyedül belevetette magát az éjszakai életbe. Minden, amit nem volt szabad, most az első helyen szerepelt nála. Bulizás, alkohol és a drogok. A nagyszerű dolgok, amik elhozták számára a szabadságot. Mindig is erős és kitartó típus volt. Képes volt felállni a padlóról, és
megmutatta, hogy a rossz dolgok ellenére megint meg tudta találni az örömöt. Végre képes volt újból hinni valamiben. Hitt az élet örömeiben, felfedezte azokat a dolgokat, amelyek jó kedvre derítik, és hitt önmagában. Elvégre a neve is ezt jelentette.
A szülei persze ezt nem érthették meg. az egyedüli gyereket, akit egy célnak nevelnek, most beszippantotta a zene és a fények végtelen világa. Rengetek kiabálás, ajtócsapkodás és pár elcsattant pofon miatt Faith elmenekült otthonról. Nem bírta többé elviselni az álszentségüket és a képmutatásukat. Nem vették jó néven, hogy egyetlen gyerekük letért a kijelölt ösvényről.
Azután találkozott Jennával, szerzett egy állást egy gyorsétteremben, és éjszakánként együtt fedezték fel a város titkait.
Most sorstársként élnek ketten, ebben az egyszobás kis lakásban, amit Jenna állandóan kanos kutyájával osztanak meg. Napközben nyugodtan telik az idő. Ki-ki végzi a saját feladatát. Faith elszolgál,
Jenna pedig körmöket lakkoz. Mindketten eljátsszák a jó kislány szerepét, de este elszabadul a pokol.
Ez volt a legjobb dolog, ami csak létezett: nekivágni az ismeretlennek, és ahhoz csak hinnie kell.
- C. J. DeWitt -
Egyedül csak egy dolog zavarta igazán, az orrán az a néhány szeplő.
amióta az eszét tudta, mindig is ott voltak. Korábban sokan mondták neki, hogy szexi, de ő máig nem tudott velük kibékülni. Be kell ismerni, hogy a legtöbb lányt nagyobb problémák foglalkoztatják, mint pár szeplő. De mégis, elvégre ő is csak nőből van! Az a feladata, hogy élete végéig elégedetlen legyen magával.
Egy lámpa vörös fénye átderengett a baldachinos ágy ágyfüggönyén, így még jobban kihangsúlyozva a szemén lévő sötét karikákat. Nem volt kedve alaposabban szemügyre venni őket, ezért az oldalára fordult. A mámor, amit érzett, már múlóban volt. Ránézett Jennára, aki mellette feküdt az ágyon. Ő még mindig kábult állapotban volt.
Ez jellemző rá: mindig több anyagot vett be, mint amit kéne. A kokain, amit szereztek, egy új dílertől jött. Ingyen jutottak hozzá, ez még csak a „rászoktatás” időszaka volt. Mikor felbukkan egy új díler a piacon, akkor ingyen anyagot oszt szét, hogy a vásárlók kipróbálják a hatását, és ha tetszik nekik, akkor legközelebb is nála vásárolnak.
A mostani viszont erősebb volt, mint amit megszoktak. Nem csoda, hogy mindketten rendesen kiütötték magukat tőle.
– Jenna! – Faith megrázta a lányt, de ő csak nyöszörgött. Hajának szőke fürtjei táncoltak a vállán, miközben próbálta ébresztgetni. – Jenna, kelj fel!
A lány lassan feleszmélt a bódult állapotából. A körülbelül félórás hatás már múlóban volt. Hihetetlen, de barátnője egyszerűen sosem tudott mértéket tartani, már ha a drogfogyasztásban egyáltalán lehet mértéket tartani.
– Mi van? – kérdezte Jenna félig-meddig még kábultan.
– Indulni kéne. Te akartál annyira menni, nem?
– Uhh, tényleg, el is felejtettem, annyira kikészültem tőle.
Jenna kipattant az ágyból. ha bulizásról van szó, akkor nem ismert határokat.
Faithnek tetszett barátnője stílusa, bár szerinte egy kicsit vadóc volt. Egy buliban ismerkedtek meg, de ezek után mégis ki hitte volna?
Faith is kimászott az ágyból. Könnyed léptekkel szelte át a szobát. A lába alatt vastag szőnyeg terült el, amitől akár hangtalan léptekkel is suhanhatott, de itt ilyenre nem volt szükség. Jenna már a fürdőszobában volt, és elkezdte a végeláthatatlannak tűnő „tükrözését”, ami annyit jelent, hogy addig nem is jön ki, amíg arcának minden egyes négyzetmilliméterét ki nem sminkelte.
Faith addig a szoba túlsó végébe, a ruhásszekrényhez ment, hogy átöltözzön, és felvette egyik bulizáshoz használt ruháját: egy egyrészes lila ruhát, alján fodrokkal, ami pont a térdéig ért. Úgy gondolta, hogy ez tökéletes lesz az estéhez. Már előtte eltökélte, hogy ma felszed egy srácot. A legtöbben azt mondanák rá, hogy ribanc, de ez nem zavarta. Sokan megvetették a viselkedéséért, de mostanra eljutott odáig, hogy ne figyeljen fel a sértésekre. Az alapján ítélték, amit kívülről láttak belőle, viszont senki nem látott bele a fejébe. Nem tudták, hogy mit élt át, és miért csinálja.
Egy apró kiskutya szaladt oda hozzá a nappaliból, és éles ugatással jelezte, hogy szeretné, ha már vele is foglalkoznának. Faith sosem szerette a bolhafing méretű kutyákat, Jenna viszont odáig volt értük.
Így hát ő is kénytelen volt eltűrni. Most kitartóan ugrált, hogy végre simogassa meg a hasát, majd miután a terve csődbe ment, felugrott a lábára, és a faji különbségekre ügyet sem vetve, a lehető legnagyobb örömmel próbálta áttörni ezt a falat.
– Nyughass! – szólt rá a hiperaktív ebre, majd lerázta a lábáról.
Faith lehuppant az ágyba. Jenna még egy darabig nem fog előjönni. Hátradőlt, és behunyta a szemét. A kokain hatása már elmúlt.
Nem volt valami jó érzés: depresszió és negatív gondolatok. Ez jellemzi, ha már kiment belőle. Nem először élte át az „élményt”. Ismét a szülei jutottak az eszébe.
Ez nem lehet igaz!
A régi veszekedések és ordítások most ismét a fülében csengtek.
– Sehova nem mehetsz! – kiabált vele az apja. – Nem engedem, hogy a lányom lezülljön, és egy ilyen… ilyen legyen.
– Egy ilyen mi? – kérdezte ingerülten Faith, azonban mielőtt választ kaphatott volna, sarkon fordult, és kirohant az éjszakába.
Minden azzal kezdődött, hogy ő volt a „jó kislány”. És ez valóban így is volt. Egész életében csak másoknak akart megfelelni. tanult, tanult és tanult. Apja szerette volna, ha azt a pályát választja, amit ő is: a betegek gyógyítását. Faitht vonzotta is a gondolat, csak az volt a baj, hogy a gondolat nem vonzotta őt. Egész elemi és középiskolában csak egy cél vezérelte, hogy apját követni tudja, és ő legyen a családi következő generációs orvos. Az apja, a nagyapja és az ő apja is orvosok voltak, hát neki sem volt más választása. irigykedve nézte végig, ahogy a körülötte lévő fiatalok elsőnek vetik bele magukat az éjszakai életbe, ahogy elsőnek isszák meg az első sörüket, csak azért, hogy negyedórával később kihányják azt. Csapatokba verődnek és baráti köröket alakítanak ki, átjárnak egymáshoz és megbeszélik a problémáikat. Mindezeket Faith is szerette volna, de sosem volt rá lehetősége, mert valakinek el kellett játszania a „jó kislány” szerepét, az osztály mintadiákját. Emiatt elég sok sértést is kapott, amelyeket nagyjából sikerült eleresztenie a füle mellett. Így telt hát neki az egész középiskola. Folyamatos félelemben, vágyakozásokkal és megfelelési kényszerrel.
Aztán jött a továbbtanulás. Az a rohadt egyetem! Minden, amit szeretett volna, minden, amiért küzdött, egy szempillantás alatt elveszett. a szikrázó és boldog napon érkezett levél mindent lerombolt benne. Az elutasítás, hogy nem vették fel, még mindig tőrként hatolt belé. amiért olyan sokat dolgozott és nélkülözött, most semmivé lett. Céltalanul és csalódottan vette tudomásul a keserű igazságot, hogy nincs szükségük rá.
A csalódás és harag keveréke, amit akkor érzett, még mindig tisztán élt benne. Elege lett a „jó kislány”-szerepből, elege lett a képmutatásból, csak azokat az éveket szeretné visszakapni, amelyeket elvettek tőle.
Egyedül belevetette magát az éjszakai életbe. Minden, amit nem volt szabad, most az első helyen szerepelt nála. Bulizás, alkohol és a drogok. A nagyszerű dolgok, amik elhozták számára a szabadságot. Mindig is erős és kitartó típus volt. Képes volt felállni a padlóról, és
megmutatta, hogy a rossz dolgok ellenére megint meg tudta találni az örömöt. Végre képes volt újból hinni valamiben. Hitt az élet örömeiben, felfedezte azokat a dolgokat, amelyek jó kedvre derítik, és hitt önmagában. Elvégre a neve is ezt jelentette.
A szülei persze ezt nem érthették meg. az egyedüli gyereket, akit egy célnak nevelnek, most beszippantotta a zene és a fények végtelen világa. Rengetek kiabálás, ajtócsapkodás és pár elcsattant pofon miatt Faith elmenekült otthonról. Nem bírta többé elviselni az álszentségüket és a képmutatásukat. Nem vették jó néven, hogy egyetlen gyerekük letért a kijelölt ösvényről.
Azután találkozott Jennával, szerzett egy állást egy gyorsétteremben, és éjszakánként együtt fedezték fel a város titkait.
Most sorstársként élnek ketten, ebben az egyszobás kis lakásban, amit Jenna állandóan kanos kutyájával osztanak meg. Napközben nyugodtan telik az idő. Ki-ki végzi a saját feladatát. Faith elszolgál,
Jenna pedig körmöket lakkoz. Mindketten eljátsszák a jó kislány szerepét, de este elszabadul a pokol.
Ez volt a legjobb dolog, ami csak létezett: nekivágni az ismeretlennek, és ahhoz csak hinnie kell.
- C. J. DeWitt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése